Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a
Elmélkedés
"Ne nyugtalankodjék a szívetek" ? szól Jézus az apostolokhoz, akik az utolsó vacsorán azért félnek, mert nem tudják pontosan, mi vár rájuk Mesterük távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza fog térni és nem szűnik meg vele a személyes kapcsolat. Az ő szavaiból békesség sugárzik, ami éppen ellentéte az apostolok nyugtalanságának. Kereszthalálát követően csak fokozódik az apostolok nyugtalansága, akik félelmükben bezárkóznak. A feltámadt Krisztus jelenései alkalmával így szól hozzájuk: "Békesség nektek!" (Jn 20,19). E szavakkal nem csak békét kíván nekik, hanem jelzi, hogy ő a békesség forrása, ő adományozza az ember számára a békét. A prófétai jövendölésekben számos esetben előkerül a gondolat, hogy a Messiás eljövetelével és Isten uralmának megvalósulásával elérkezik a földre a békesség, amelyet minden ember áhít. Izajás próféta például a "béke fejedelmének" jöveteléről jövendöl, Mikeás pedig azt mondja az eljövendő Messiásról, hogy "ő maga lesz a béke." A jövendölések megvalósulását Jézus születésekor tapasztalja meg a világ, amikor is az angyalok békét hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol pedig Jézus fellép, tanít, csodát tesz, ott a béke is megjelenik, bár tanítása felforgatja ennek a világnak a rendjét, hogy az isteni béke költözzön helyébe.
Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselésében, akkor nem érdemes nyugtalankodnunk. Rá merem-e bízni életemet Istenre?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: "Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!