Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték az én Uramat ? felelte ?, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" ? vagyis Mester. "Ne tartóztass! ? felelte Jézus. ? Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." ? És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés
A húsvéti beszámolók őszinték, s éppen emiatt tudnak vezetni bennünket a hit útján. ?szintén elmondják, hogy a hit ébredése, születése, erősödése az apostolok, a tanítványok, az asszonyok számára egy folyamat. ?k is lassan jutnak előre a hitben. A mai húsvéti történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és nevén szólítja őt Jézus.
Mi sem értünk meg mindent azonnal, és hiába is türelmetlenkednénk, Jézus nem mutatja meg magát rögtön, hanem csak lassan, fokozatosan, hogy szokja a szemünk, a lelkünk, a szívünk az ő jelenlétét. Ne keseredjünk el amiatt, hogy a feltámadás hitére nem egyik pillanatról a másikra jutunk el. A hit olyan út, amelyen haladnunk kell. Ha keressük Jézust, ha még akkor sem adjuk fel a keresést, amikor csupán egy üres sírt találunk, akkor biztosan találkozhatunk ővele. A keresés és a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak a jele. Ha csak távolról szemléljük az eseményeket, ha igyekszünk kívülállók maradni és nem törekszünk minél közelebb kerülni Jézushoz, ő nem tud megszólítani minket, s mi aligha halljuk meg hangját. Jézus ismer bennünket, a nevünkön szólít, ahogyan tette ezt Mária Magdolnával is. Ekkor nyílik meg szemünk a felismerésre. Boldogok vagyunk, ha találkozhatunk vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk. Csalódottságunkból és félelmünkből a találkozás mozdít ki minket és indít el a hit útján.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A te feltámasztásod a halálból a mennyei Atya cselekedete. ? ajándékozott neked új életet. Még a halál, önként és engedelmességből vállalt kereszthalálod sem szakíthatott el téged Atyádtól. A kereszten átélted a tőle való elszakítottságot, feltámadásod pillanatában pedig átélted, hogy újra együtt vagy az Atyával. Hisszük, hogy az Atyának hatalma van ahhoz, hogy minket is feltámasszon majd a halálból, mert azt szeretné, hogy örökké vele éljünk. Tégy minket a feltámadás tanújává és hirdetőjévé!
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak...
1875 
