Leo Scheffczyk:
A katolikus hit világa. Igazság és alak

XVI. Benedek pápa meghirdette a Hit Évét. Fontosnak tartotta nemcsak a hívő magatartást, hanem a hit tartalmának a megismerését is. Leo Scheffczyk bíboros könyve ez alkalomból jelent meg „A katolikus hit világa. Igazság és alak” címen a Szent István Társulatnál még a tavalyi évben.

A könyv bevezetője XVI. Benedek pápa visszaemlékezését tartalmazza. A mű fő témája a katolicitás. Miután megismerkedtünk a szerző életével és teológiai munkásságával, bőséges bevezető fejezetek által bemutatást nyer a katolicitás fogalma és annak összetevői. A szerző ezt a protestáns teológia ismeretében is vizsgálja. A címet magyarázza a következő idézet:

„Elfogadhatósági struktúrán valamely szellemi alakzat belső egységét és értelmességét, valamint külső áttekinthetőségét, transzparanciáját értjük. Szociológiai szempontból az egymással versengő világnézetek és vallások egyike sem léphet fel zavaros egyvelegként, hanem csakis olyan belsőleg egységes és külsőleg jól körülhatárolt alakzatként állíthatja magát, amely áttekinthető szerkezetű egységként jelenik meg, anélkül, hogy fel kellene áldoznia a többi világnézete és vallás iránt tanúsított nyitottságát.” (p 22.)

A hitigazságok módszeres kifejtése a Szentírás és a patrisztikus irodalom, valamint az élő teológiai hagyomány alapján történik. Végül az epilógusban az Egyház jövőjéről esik szó. A bíboros nagyon reálisan látja, hogy a világ lakosságának 17 %-a katolikus. 2-4 %-nál nem több azok száma, akik hitüket abban a formában is élik, hogy szentségekhez járulnak. Mégsem abban találja meg a megoldást, hogy az Egyházat modernizáljuk abban az értelemben, hogy lemondunk a hitletéteményről és a hitből fakadó etikai rendszerről, hanem inkább ellenkezőleg a hittartalom és saját értékeinknek a megőrzése adja annak jövőjét. Az Egységének megvalósulását a bíboros az igazság megismerésében látja.

„Az (alapvetően legitim módon) világ felé forduló katolicizmusnak nem szabad annyira hasonulnia a világhoz, hogy azonossá váljon vele, és egyazon kör középpontját képezzék. A katolicizmusnak sokkal inkább az (ellipszis képével szemléltethető) valóság egyik gyújtópontjaként kell értelmeznie önmagát, mely szembenáll a másik gyújtóponttal, amely a társadalmi, politikai és (tágabb értelemben vett) világi tényezőket foglalja magában. Ez a „szembenállás” nem ellentétet, még kevésbé ellenségeskedést jelent, hanem kapcsolatot, egymásrautaltságot és a szellem javak cseréjét; de azt is, hogy az egyház megőrzi lényegi sajátosságát, önállóságát és a világtól való különbözőségét.” A szerző egyébként a katolicizmus lényeges vonását nem a centrikus, hanem az elliptikus (több nézőpontra épülő) gondolkodásban látja. p. 272. (Bp., Szent István Társulat, 2012.)

Dr. Varga  Lajos

segédpüspök,  könyvtári-levéltári prefektus