Az 2016-ban az ökumenikus imahét alkalmával mutatták be „A szembenállástól a közösségig. Evangélikus–római katolikus közös megemlékezés a reformációról 2017-ben” című párbeszéd-dokumentumot. A könyv a Luther Kiadó gondozásában jelent meg.
Az ökumenikus egység gondolatának világszintű térnyerése 1948-ban Amszterdamban kezdődött el az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches) létrejöttével. A mozgalmat a Szentszék 1949-ben a Szentlélek művének fogadott el. Ezzel egy kis ajtó nyílt meg a mozgalmi ökumenizmus felé, mely a II. vatikáni zsinat meghirdetésével (1959. január 25.) teljesen kitárult. Szent XXIII. János pápa magát a zsinatot is ökumenikusnak, azaz mindenre kiterjedőnek, vagyis az egész egyházra vonatkozónak nevezte. Az új szellem már megjelent a zsinati dokumentumokban, melyek, mint az egyházról szóló Lumen gentiumés az Isten Igéjével foglalkozó Dei verbum konstitúciók, már számolnak az ökumenizmus valóságával. Az Unitatis redintengratio kezdetű határozat pedig ki is dolgozza az ökumenizmus katolikus alapelveit, és útmutatást ad a jövőre vonatkozó teljes egység irányába.
Jelentős változás történt tehát a nem katolikus keresztény egyházak megítélésében, s egyúttal megkezdődött az a teológiai párbeszéd, mely az elmúlt ötven évben tanbeli és gyakorlati területen is eredményeket hozott.
Ilyen kiemelkedő eredménynek számít a Szembenállástól a közösségig című dokumentum összeállítása a Lutheránus–Római Katolikus Egységbizottság részéről, melyet most magyar nyelven is kézbe vehetünk. A 245 pontban összegzett állásfoglalás a katolikus és az evangélikus teológusok közös munkájának, gondolkodásának és megállapításainak fejleménye, mely nem maradhat egy íróasztalfiókban, hanem ténylegesen meg kell kezdenie az összegyűjtött szellemi és lelki mondanivalók hatásának kiterjesztését valamennyi keresztény felé.
A hat fejezetből álló dokumentum bátran szembenéz a múlt sokszor fájdalmas örökségével, melyben a szakadások, a szellemi és fizikai támadások és a „kinek van igaza?” vitatkozó magatartás volt a jellemző. Számvetésre kerülnek Luther Márton újító tanításai és az ezekre adott katolikus válaszok elemzései. Nem marad el a különbözőségek bemutatása sem, ami azonban a római katolikus és az evangélikus egyházat már nem az ítélkezésre, hanem inkább a másik fél megismerésére és megértésére indítja. Itt a legkényesebb pontok, melyeknek megoldása még hátravan: az Eucharisztia, az egyházi rend és az apostoli tekintély közös értelmezése és konszenzusos elfogadása. Az ötödik fejezet a reformáció 500. évfordulójáról (1517–2017) való megemlékezésre utal, melyet alapvetően az imádságnak, a bűnbánatnak, de az evangélium fölötti örömnek is kell majd jellemeznie.
A nemzetközi egységbizottságot alkotó, a világ számos országából származó teológusok; férfiak, nők, bíborosok, papok, lelkészek és professzorok meg is valósítják személyükben a sokféleségben az egység gondolatát. A mintegy százoldalas kötet a jövőre való kitekintéssel zárul, öt határozott felszólítás megfogalmazásával a római katolikusokat és az evangélikusokat összekötő közös pontokról, egymás elfogadásáról, az egységért való küzdelem látható tetteiről, az evangélium együtt megtapasztalt öröméről és a közös tanúságtételről.
(forr.: Magyar Kurir) |
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ...
1875 
