A VÁCI BORROMEO SZENT KÁROLY PAPNEVELŐ INTÉZETÉNEK PÁZMÁNY EGYTLETE

A 19. században fontosság vált a magyar nyelv művelése. Ezt segítette elő a reformkor és az 1848-/49-es szabadságharc. A magyar nyelv használatát 1844-ben törvény is előírta. Mindezek  következtében gyorsult fel a magyar nyelvű teológiai irodalom készítése.  A cél minél tökéletesebben megvalósítása érdekében a papnevelő intézetekben magyar egyházirodalmi iskolákat hoztak létre. Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy ez a mozgalom nemcsak a magyar nyelvű teológiai irodalom létrehozását célozta meg. A Magyarország területén élő nemzetiségek hasonlóképpen gondolkodtak, és akár egy szemináriumon belül is két iskola létezett. Ezek közé tartozik például az Esztergomi Ősrégi Szeminárium, ahol magyar és szlovák nyelvű egyházirodalmi iskola párhuzamosan működött.

A mozgolódásban a legjelentősebb a Központi Papnevelő Intézet Magyar Egyházirodalmi Iskolája volt, mely Munkálatok címen adta ki írásait. A kispapoknak ez a tevékenysége mind a mai napig élő. A váci Borromeo Szent Károlyról nevezett Papnevelő Intézetben Pázmány Egylet néven  kezdte meg működését ez az egyházirodalmi iskola, mely az előttünk lévő században is működött, még a szeminárium 1952-es állam által történő beszüntetése után is az Egerbe került kispapok körében. A nyomtatásban is megjelent kiadványokat kiegészíti a nyomtatásban meg nem jelent évkönyvek sora, melyet a Püspöki és Káptalani Levéltár őriz, valamint hasonló természetű anyag a kispapoknak szünidőre kiadott (pensa ferialia) feladatok gyűjteménye, valamint a pályámunkák elbírálása. A váci kispapok nyomtatásban megjelent munkái 1844-1848-ig készültek el, majd egy kényszerű szünet után 1862-ben újraalapították a Pázmány Egyletet, melynek keretében újra kiadhatták munkáikat. A budapesti kispapok munkálatai 1831-től mely mind a mai napig tart. A Váci Egyházmegye története szempontjából ez is érdekes, mert papjaink egy része Budapesten tanult.

Dr. Varga Lajos

segédpüspök, könyvtári prefektus