KÖNYV-JELZŐ

Boroviczény Nándor: A szocziális tevékenység kézikönyve

Egyházmegyénk egyik jeles író papja volt dr. Boroviczény Nándor. Érdeklődési köre elsősorban a lelkipásztorkodás volt, ezért irodalmi tevékenysége is ehhez kapcsolódik. A könyvhöz az akkori megyés főpásztor gr. Csáky Károly Emmánuel váci püspök írt ajánlást. Ebben olvassuk az alábbi sorokat:

”Nyilvánvaló ugyanis, hogy a mily mértékben megsokasodtak az emberi társadalomnak különféle rétegei, összebogozódtak az egymás ellen küzdő érdekek, kiélesedtek az egyes osztályok között egyre növekedő ellentétek s elhatalmasodott a nyomor és elégedetlenség: ép oly mértékben kell gyarapodnia, több oldalúvá és mélyebbé fejlesztenie a pap tudományának és képzettségének, hogy a vészes hullámok bármennyire erősödő csapkodása között is biztos kézzel tudja kormányozni a gondjaira bízott egyházközség hajóját, a melyben ülőknek mindegyike joggal elvárhatja, hogy lelkipásztorától nyerjen életének minden viszontagságában felvilágosítást és útbaigazítást, sőt segítő kart és védelmet.”

E könyv megírására maga a főpásztor buzdította papját, mivel a világ számára ekkor sok ilyen természetű könyv íródott, és azt akarta, hogy a papságnak egy speciális kézikönyve is legyen, mely a szociális tevékenység egészét felöleli. A szerző könyvét két részre osztotta. Először az egyesületi és szövetkezeti tevékenységről ír, majd művének második részében a szociális kérdés ágait (agrár, ipari, kereskedői, munkás, nőkérdés) tárgyalja a gyakorlat alapján. A könyv megszületése jelzi, hogy a grófi származású Csáky püspök komoly gondot fordított a szociális kérdése kezelésére, melyben papja Boroviczény Nándor készségesen közreműködött, és a papság ilyen jellegű képzésben is részesült.

Bibliográfiai adatok:

BOROVICZÉNY Nándor: A szociális tevékenység kézikönyve. Bp., 1907, Stephaneum nyomda. 400 p.

A könyv digitalázált formában itt elérhető!

Életrajz:

Boroviczény Nándor:

Szül.: 1873. május 26. Losonc

Meghalt: 1925. április 25. Ceglédbercel

Középiskoláit Losoncon, Budapesten és Rozsnyón, a teológiát a bécsi Augustineumban végezte (1894–1897); pappá szentelték (1895. szeptember 29.), Bécsben hittudományi doktori oklevelet szerzett (1897). Tanulmányai befejezése után Rozsnyón káplán, szentszéki jegyző, majd Losoncon hitoktató (1897–1901). Ezt követően a Váci Egyházmegyébe folytatta papi munkáját, először  Kiskunmajsán káplán, majd  adminisztátor Szendehelyen  (1901–1902). A püspök 1902-ben a papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjének és helyettes tanárának nevezi ki (1902–1904). 1904-től a  teológia rendes tanára és Jézus Szent Gyermeksége Művének egyházmegyei igazgatója. 1907-től Uri (1907–1912), majd Ceglédbercel plébánosa (1912–1925).

Római katolikus teológiával, a katolikus hitszónoklás és lelkipásztorkodás elméletével foglalkozott. Magyarországon az elsők között foglalta össze az egyház szociális tevékenységét. Cikkei jelentek meg a Sajó és Vidéke, a Váci Közlöny, az Egyházi Közlöny (1905–1915), a Havi Közlöny (1916). az Alkotmány (1918) című lapokban.

Művei:

A szocziális tevékenység kézikönyve. (Bp., 1907)
A katholikus hitszónoklás tankönyve, különös tekintettel a gyakorlatra. (Bp., 1911)
A szolidarizmus eszméje a középkorban. (Magyar Kultúra, 1925).

Forr: Chobot Ferenc: A Váci Egyházmegye történeti névtára II. pp.709-710.

http://www.nevpont.hu/view/5986