VÁCI EGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁR • 2600 VÁC, MIGAZZI K. TÉR 2. • 06 27 814-140 KAPCSOLAT ÜZENET
Váci
Egyházmegyei
Könyvtár
1875
KERESÉS
NAPI EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: E...
< FŐOLDAL < KÖNYVTÁRRÓL < KATALÓGUSOK < E KÖNYVTÁR < VACIENSIS < OLVASNI JÓ
2021. június 13. Antal és Anett névnapja van   

Aktuális


HÚSVÉT
2021. április 4.

 

"Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek,

akit kersztre feszítettek. Nincs itt.

Feltámadt, ahogy előre megmondta."

(Máté 28,5-6)

 

 

FELTÁMADT KRISZTUS!

VALÓBAN  FELTÁMADT!

 

 

ÁLDOTT, BÉKÉS, ÖRÖMTELI HÚSVÉTOT KÍVÁN A VÁCI EGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁR!

 

"A kereszt nem elnyomni, hanem felemelni, nem megsebezni, hanem meggyógyítani, nem megterhelni, hanem felszabadítani akar. A keresztben megváltásunk titkát, üdvösségünk és megszabadulásunk titkát ünnepeljük."

(Anselm Grün)

 

Húsvét hajnalán

 

 

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,

s most bánatosan, illatos kenetekkel,

sírva sietnek a sír felé hárman,

epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.

Ím ébred az élet és támad a nap már.

A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,

és csattog az ének száll által a légen

fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.

Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?

Mikor a Mester előttünk ment még,

és ajkén az élet igéi fakadtak

a szomjazóknak a fáradtaknak!

 

Volt-e valaha riasztóbb álom,

mint ez a három nap, ez a három:

mikor, aki folyvást csak életet mentett,

vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,

viszik diadallal a főpap elébe,

rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,

és suhog a korbács és csattog az ostor.

Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?

És az Atya hallgat? – Mély csend ül az égen

s most hajnallik újra csak. Úgy… úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.

S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,

amint a tövistől a vére kicsordul,

s úgy kell felemelni az utcai porbul.

Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,

de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,

ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:

könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.

Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!

 

Viszik az illatozó kenetet,

és sírva sietnek a sír felé hárman,

nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.

Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,

milyen csodálatos ez a reggel.

A pálmafák két szegélyén az útnak

súgva-búgva valami titkot tudnak.

A virágok át harmatkönnyeken

már látják felragyogni fényesen

az élet napját, s azt hirdeti minden:

A sírban nincsen! A sírban nincsen!

 

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.

Betekinteni egy üres sírba,

az angyal előtt döbbenve megállni:

feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,

a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed

könnyesen, aggódón búsan, amint van,

s keresd a Krisztust, keresd a sírban!

Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.

Eléd fog állni feltámadottan.

 

(Túrmezei Erzsébet)





OLDALTÉRKÉP