Aktuális

IN MEMORIAM...

„Zelus domus tue comedit me”,

„A házadért való buzgóság emészt engem.”

„Sokszor kérdezik tőlem, szerintem mi az élet értelme. Hát mi mást mondhatnék erre, mint hogy az öröklét elnyerésének lehetősége. Sok mindenben keresik az emberek a boldogságot, pénzben, karrierben, de mindez hiúság, hiú ábrándozás. A hívő ember legnagyobb ajándéka maga a hit”...

(Részlet: Pálos Frigyes atya 95.születésnapján készült interjújából.)

"1947. június 22-én részesültem az egyházi rend szentségében. Visszatekintve úgy tetszik, a Gondviselés vezette az egész életemet. Mécs László Aranyos kicsikém című versének első sorai bevésődtek emlékezetembe: "Hiszek a véletlenben, mely megett / Isten nevet..."

Első állomáshelyem Pestújhely volt, majd Kecskemétre helyeztek. Ott szembekerültem az egyházügyi hivatal vezetőjével, Prantner Józseffel: a helyi papok nem vettek részt a békepapi gyűlésen, mert lebeszéltem őket. Hatvanba helyeztek, majd Ceglédre, később Vácra.

1960-ban a nógrádi Tereskére kerültem, ahol tizennyolc évig voltam plébános. Büntetésnek szánták, de akik ártani akartak az egyháznak, végül is nem tehettek mást, mint amit a Gondviselő megengedett nekik. A kezdetektől érdeklődtem az egyházművészet iránt. Életem első "nagy műve" is oda kötődik: a templom helyreállítása és a Szent László-freskó felfedezése. Közben arra is adódott lehetőség, hogy művészettörténeti diplomát szerezzek.

1978-ban Hatvanba kerültem. Huszonhat évet töltöttem ott, s közben a püspökség egyházművészeti ügyeit is intéztem. 1994-ben rám bízták a váci székesegyházi kincstár és egyházi gyűjtemény igazgatását, amelyet nyugdíjasként is ellátok.

Gyémántmisém napján az evangélium éppen a Gondviselésről szól, s én ezért szeretnék hálát adni. A misére készült szentképemen ezért ez a mondat áll: "Mindenért legyen Istennek hála."

Amikor pappá szentelnek bennünket, a püspök a kezébe fogja a kezünket, és megkérdezi: ígérsz-e nekem és törvényes utódaimnak tiszteletet és engedelmességet. Ez nem esett nehezemre egy életen át. Jézus gyermekkoráról Szent Lukács ezt írta: "...engedelmeskedett nekik." Jézus engedelmes volt egészen a kereszthalálig. S ez az alapja papi életünknek is: engedelmesség és szolgálat."

(Megjelent: Az Új Ember 2007. június 24-i számában)

***

Munkáját számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el: Magyar Műemlékvédelemért Emlékplakett (1985), „Pro Dioecesi Vaciensi” – Váci Egyházmegyéért Emlékérem (1995), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998), Forster Gyula-díj (2008), Fraknói Vilmos-díj (2016), Vác Város Művelődéséért díj (2017), Migazzi-díj (2017), Magyar Örökség díj (2018), Vác díszpolgára (1996), Hatvan díszpolgára (2011), Tereske díszpolgára (2012).

***

Hűséges papi életéért Krisztus, az Örök Főpap adjon jutalmat az atyai ház örömében!

Rubinmiséje alkalmából készült interjú ITT megtekinthető.