HUSZONÖT ÉVES AZ EGYHÁZI KÖNYVTÁRAK EGYESÜLÉSE

Alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepelte az Egyházi Könyvtárak Egyesülése (EKE) március 5-én Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében.

„Huszonöt év egy ember és egy közösség életében is jelentős életkor, egy nemzedékváltásnyi idő” – kezdte köszöntőjét Ásványi Ilona, az EKE elnöke. Emlékeztetett: az egyesület alapítói egy szakmai, szellemi és ökumenikus közösséget hoztak létre 1994-ben, vállalva az együttműködést, de a konfrontációt is az állam képviselőivel és az egyházi fenntartókkal. A különböző felekezetek képviselői a munka során megtalálták a közös nyelvet, a kezdeti bizalmatlanság is feloldódott. Mindnyájukat összekötötte a közös hivatás, a könyvtárosi szakma. Az egyesület tagjai az évek folyamán munkatársakká, barátokká váltak. Mindig azt keresték, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt, Jézus parancsát tartva szem előtt: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Nem véletlen választották a mai ünnepség mottójául Szent Ágoston szavait: Legyen „a szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. Végül Ásványi Ilona hálát adott Istennek, és megköszönte az alapítók, minden egyházi könyvtáros és az egyesületi tisztségviselők munkáját.

Sörény Edina, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Könyvtári és Levéltári Főosztályának vezetője a résztvevőket köszöntve azt emelte ki, hogy az egyházi könyvtár az egyik legjelentősebb könyvtártípus, hiszen Európában először az egyházi intézményeknek volt könyvtáruk. Ezek mindig támogatták a tudományos kutatást és a képzést. A könyvtáraknak a múltról szóló dokumentumok gyűjtése, megőrzése, gondozása és a hozzáférés biztosítása a feladatuk, vagyis a könyvtár egy nemzet tudásának a tárháza. Ugyanakkor a jelen és a jövő műveltségének a kialakításában is fontos szerepük van. A mai nap egy eredményes szakmai szervezet ünnepe. Ma már láthatjuk, hogy az EKE tagjai komolyan vették feladatukat, küldetésüket – mondta Sörény Edina. Köszöntőjét Esterházy Péter soraival zárta: „Az embernek olyan haza kell, ahol talaj, munka, barátság, pihenés és szellemi befogadóképesség egyetlen természetes, kiegyensúlyozott és rendezett egészet, sajátos és egyéni világmindenséget alkot. A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.”

„Mi azonban építettünk várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott” – idézte Nehemiás könyvét (Neh 3,38) Barátné Hajdu Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) elnöke. Kifejtette, hogy az egyesület munkájában mindig ezt az elszánást, kedvet láthatjuk. Az EKE és az MKE számtalan olyan területen dolgozott együtt, ahol a könyvtárak ügyeiben kellett eljárni.

Ramháb Mária, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az egyházi könyvtárak nyilvánosság előtti megjelenésében nagy szerepe volt az EKE tevékenységének. Egyre szélesebb körben teszik elérhetővé a korábban csak egy zárt kör számára hozzáférhető kincseket.

A jubileumi program első részében visszaemlékező előadásokat hallhattak a résztvevők. Szelestei Nagy László a hetvenes évektől idézte fel az egyházi könyvtárak érdekképviseletének ügyét. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) egykori munkatársaként arról beszélt, hogy először a védett dokumentumokat be kellett vezetni a könyvtári nyilvántartásokba; ebben nagy szerepet játszott az OSZK Régi Magyarországi Nyomtatványok munkacsoportja.

Ásványi Ilona előadásában az elmúlt huszonöt év eseményeit idézte fel. Az EKE elnöke elmondta: 1994. március 8-án gyűltek össze először az egyházi könyvtárak képviselői Kalocsán azzal a szándékkal, hogy létrehozzanak egy olyan független szakmai szervezetet, mely biztosíthatja az egyházi könyvtárak érdekképviseletét, segítheti a kapcsolattartást és a szakmai információcserét. Az EKE 1994. november 8-án jött létre hivatalosan az OSZK-ban megtartott találkozón. Tagjai nem személyek, hanem intézmények lettek. 2002-től már határon túli tagjai is vannak az egyesületnek. Az EKE a kezdetektől ökumenikus szellemben működött, ezt bizonyítja az is, hogy a tíztagú elnökségben öt katolikus, három református, egy evangélikus és egy, a többi felekezetet képviselő tag dolgozik. Az egyesület működése során segített a finanszírozás problémáinak megoldásában, és közreműködött a könyvtárakat érintő jogszabályok kidolgozásában. Az EKE jelen van azokban a szervezetekben is, melyekben a könyvtárak kérdéseiről egyeztetnek. Tagjai számára rendszeresen szervez szakmai továbbképzéseket. Ezenkívül a különféle adatbázisok, informatikai rendszerek kiépítésében is segíti tagjait.

Monok István előadását távollétében felolvasták. Az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója az „alapítani”, „egybefogni”, „megőrizni”, „alkotni” kifejezések alapján fejtette ki gondolatait az egyházi könyvtárak jelenéről és jövőjéről.

Az előadások után az EKE tagjai idézték fel személyes emlékeiket az elmúlt huszonöt évből. Az ünnepen a Monarchia vonósnégyes zenélt.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

(Forrás: Magyar Kurír: https://www.magyarkurir.hu/hazai/huszonot-eves-az-egyhazi-konyvtarak-egyesulese)