NAGYBÖJTI GONDOLATOK:  HÉTRŐL-HÉTRE

2018. március 26- április 1.

"ANNYIRA SZERETTE A VILÁGOT, HOGY EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA ÉRTE..."

A bűnbeesés után, a teremtés rendjében okozott rendetlenség után, az embernek az Isten ellen való lázadása után, szeretetének elutasítása után sem hagyta magára az embert. Nem engedte, hogy kétségbeessék, hanem "annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…" A földre jövő Jézus Krisztus három "teremtményt" talált, amelynek nem az Ő Atyja volt a teremtője: a bűnt, a szenvedést, a halált. Hogy visszaadja a békét és a szeretet az embernek, a harmóniát a világnak, le kellett győznie a bűnt, a szenvedést és a halált. Mivel Jézus Krisztus mérhetetlen szeretettel szerette az embereket, mindnyájukat egyesítette önmagában: magára vette bűneiket, elszenvedte szenvedéseiket, meghalt a halálukkal.

Jézus, Aki a szó igaz értelmében szeretetének áldozata volt, azt mondta a kereszten Atyjának: "Kezedbe ajánlom lelkemet", ezt a lelket, amely tragikus teher alatt roskadozott: az emberek bűneinek terhétől. "Íme, Atyám, magamra veszem felelősséget és helyettük kérem, bocsásd meg bűneiket, töröld el azokat", az emberi szenvedések terhétől: "Felajánlom neked engesztelésül az emberek szenvedéseit és az én szenvedéseimet, az ő halálukat és az én halálomat", és az Atya visszaadta Neki az ÉLETET: íme a megváltás misztériuma.

Michel Quoist

2018. március 19-25.

JÉZUS AZT KÍVÁNJA TŐLÜNK, hogy változtassuk meg az életünket bűnbánatban, és vegyük fel az Isten hasonlóságát. Ezt mondta: ,,Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.'' (Mt. 5,48). Az emberségre is kevesek vagyunk, és mégis isteni tökéletesség a kötelességünk. Mit gondolt a mi Urunk, mikor ilyen magasra tette a mércét? Ha egy báránytól azt kívánom, hogy

győzze le a farkast, akkor talán megsejtem, hogy miről van itt szó. Érthető a bárányi erővel rendelkező embernek a félelme a feladat farkasnyi nagysága előtt. De végül is így küldött bennünket: ,,Nézzétek, úgy küldelek, mint juhokat a farkasok közé.’’ (Mt 10,16). Lelkünk, természetünk, szenvedélyeink, öröklöttségeink és bűneink farkasainak színe előtt bárányként állnak jószándékaink és el-határozásaink. Hogyne ijedeznénk emberi erőink erőtlensége láttán.

Belon Gellért

2018. március 12-18.

A HAMU KERESZTJÉTŐL A KERESZT HALOTTJÁIG EGYENES ÚT VEZET, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete; tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban. Ezt az utat a szeretet írja elénk, végigjárni is egyedül a szeretet képes hát. A kölcsönös szeretet és a kölcsönös szenvedés: Isten és ember kölcsönös szeretete és kölcsönös szenvedése. Mivel ahogy Istennek szenvedés volt halálunk és bűneink vállalása, nekünk se lehet eljutnunk Isten tökéletes halhatatlanságába és tökéletes ártatlanságába, egyedül szenvedések árán, s egyedül a szeretet erejével. A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.

Pilinszky János

2018. március 5-11.

ISTEN NÉZ TÉGED, bárki vagy, úgy ahogy vagy, személyesen. Neveden szólít, lát és megért, olyannak, amilyennek teremtett. Tudja, mi él benned, ismeri minden legsajátosabb személyes érzésedet és gondolatodat, adottságaidat és vágyaidat, erődet és gyöngeségedet; lát örömöd és szomorúságod napján, együtt érez minden reményeddel és viszontagságoddal. Osztozik aggodalmaidban és emlékeidben, bontakozó és hanyatló napjaidban; átölel és karjában hord, fölvesz és leültet, olvas vonásaidból, akár ne-vetésbe, akár sírásba hajlanak, akár egészségtől duzzadnak, akár betegségében hervadoznak; gyöngéden tekint kezedre és lábadra, figyel hangodra, szíved dobogására, leheletedre is. Nem szereted jobban, mint ő szeret téged, nem riadhatsz vissza jobban a szenvedéstől, mint amennyire ő szenved, hogy viselned kell és ha rád méri, csak azt teszi, mit te magad is megtennél - ha bölcs lennél - későbbi nagyobb üdvösséged érdekében.

John Henry Newmann

2018. február 26. - március 4.

MAGUNKHOZ VAGYUNK KÖTVE, bele gabalyodunk érzelmeink, szükségleteink és indulataink hullámzásába, bűneinkbe és bűntudatunkba. Tisztázatlan kapcsolatokba, intrikákban keveredünk, és szerepet játszunk. Fennakadunk saját magunk hálóján, büszkeségünkön, amely megtiltja, hogy bevalljuk magunknak az igazat. Testünkhöz vagyunk láncolva, mely sokszor erősen körülzárva tart minket. Jézus mennybemenetelekor ránk tette kezét és szeretetével rabul ejtett minket. Ezzel átalakította börtönünket. Szeretetével magával vitt minket a mennybe. … Krisztus a mi börtönünket, sötétségünket, ridegségünket, magányunkat és elidegenedésünket vezette be mennybemenetelekor Isten világába, a mennybe, az isteni szeretet helyére. Oda, ahol magunk fölé emeltettünk, oda, ahol védve vagyunk, oda, ahol otthon vagyunk.

Anselm Grün

2018. február 19-25.

LELKÜNK MÉLYÉN TUDJUK: JÉZUS ÚTJÁT KELL MEGJÁRNUNK. A nekiindulás időszakában csodálatosan otthon érezzük magunkat Isten világában. Édes érzések meleg hullámai csapnak át rajtunk, és szinte látomásszerűen közel jönnek Isten világának dolgai hozzánk. Otthon érezzük magunkat a templomban, a szentségvételnél, munkáink végzésében, isteni dolgokról való elmélkedésben és beszélgetésben. De azután jön a fordulat. Az isteni élet növekedtével előtűnnek énünk még megváltatlan formái, az élet ütközései, szenvedélyeinkkel átjárt valónk sötét arcvonásai, árulásra-pártütésre mindig kész természetünk Júdás-arcai, tudatlanságunk beláthatatlan sorai s a betegségek száz fajtája: bénultságok, inaszakadtságok, gutaütöttségek, görbeségek és bűzhödt folyamatok. … Olyan messzinek, idegennek, sokszor ellenszenvesnek tűnik fel (minden), amiért azelőtt lelkesedtünk. És ami a legfőbb: azelőtt világunk középpontjából kimozdíthatatlan összetartójaként lévő Isten hiányozni, sőt ellenünk fordulni látszik. Otthontalanoknak érezzük magunkat. (Pedig) Jézus a lélek problémáit is annak szánta, miként a testi vakságot, hogy ti. ,,az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válnia” (Jn 9,3).

Belon Gellért

2018.02.14-18

PILINSZKY JÁNOS GONDOLATAIVAL INDÍTJUK A NAGYBÖJTÖT:

Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát. A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.” Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.

Pilinszky János