ÉLETRAJZOK PÜSPÖKÖK

Keszthelyi Ferenc Egerben született 1928. március 16-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte 1938-1946 között, a ciszterci rend által vezetett Szent Bernát Gimnáziumban. Az érettségit követően 1946-ban lépett be a ciszterci szerzetesrendbe. Rendi neve: Jeromos. A  zirci noviciátusban kezdte meg felkészülését a szerzetesi életre. 1950-ben tette le az ünnepélyes fogadalmat. A kommunista államvezetés ugyanebben az esztendőben rendelkezett a szerzetesrendek feloszlatásáról, mely a ciszterci rendtől is megvonta a működési engedélyt, így teológiai tanulmányait a székesfehérvári egyházmegyei szemináriumban folytatta. A tanulmányok befejeztével Shvoy Lajos püspök szentelte pappá 1951. április 2-án.

Először Polgárdiban volt káplán, majd 1952-ben Nagytétényben, 1953-tól Budafok-Belvárosban működött káplánként és hitoktatóként. 1960-ban püspöke Remetekertvárosba, 1962-ben pedig Tárnokligetre helyezte. 1965-ben Tárnokliget adminisztrátorává, 1967-ben pedig plébánosává nevezte ki. Az ő szervezésében épült fel a község Jó Pásztorról nevezett temploma. 1974-től Nagytétényben volt plébános. E minőségében kezdte meg a hitoktatók továbbképzését szolgáló, évenként megrendezett egri katekétikai lelkigyakorlatok szervezését. Kiemelkedő figyelmet szentelt a fiatalok nevelésének: ministránstalálkozókat, a papi hivatást ébresztő közös együttléteket, táborozásokat szervezett.

Váci megyés püspöknek II. János Pál pápa nevezte ki, 1992. februárjában. A püspökszentelési szertartásra Vácott 1992. március 21-én került sor. Az ő püspöksége alatt renoválták a váci szeminárium épületét és a székesegyházat., nagypréposti palotát, és megújult a váci kálvária és számos egykor egyházi tulajdonban lévő később államosított épület került vissza az egyházmegye tulajdonába, melynek felújításáról gondoskodott . Püspöksége alatt kezdte meg működését a Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Múzeum. Elindult az Egyházmegyei Kántorképző és a levelező teológiai oktatás, közösségformáló rendezvények az Egyházmegyei Oktatási Központban és a váci Credo-Házban. Sokat fáradozott az egyházi iskolák újraindításáért. Az ő nevéhez fűződik az 1952-ben állami kényszerből bezárt váci szeminárium újraindítása. 1995-ben Gödöllő-Máriabesnyőn egyházmegyei zsinatot tartott. Püspökként 2003. március 22-ig szolgálta az egyházmegyét, 75. életévét betöltve nyugdíjba vonult. Nyugdíjas éveit a verőcei egyházi szeretetotthonban töltötte.

Lelkipásztori és főpásztori szolgálatában elsősorban a gyerekek és fiatalok barátja szeretett lenni, olyan évtizedekben is, amikor ezt a hatalom alig-alig tűrte. A hitoktatásra és hitre nevelésre volt karizmája. Papságának hatvan esztendeje során nagy odafigyeléssel gondozta  a rábízott templomokat, az egyházmegyéje intézményeit, Krisztus egyházának azt a részét, melynek pásztora lehetett.

Hosszú és súlyos betegséget követően, 2010. december 6-án  életének 83., szerzetesi fogadalmának 64., papságának 60. évében hunyt el. A váci székesegyház altemplomában temették el 2010. december 14-én.

Jelmondata:  "In Christo amici"  jelentése: Krisztusban barátok.

Munkái: Teológiai. évkönyv. Szerk. Cserháti Józseffel és Nyíri Tamással. Bp., 1976. - Párbeszéd Istennel. Imakönyv. Összeáll. Csépány Lászlóval és Szabó Gézával. Bp., 1982. (9. kiad. 1997) - Jézus élete. Szentírási szemelvények. Uo., 1983. - Képes kis Biblia. 9. kiad. Uo., 1996. s.k.

Forr:

Magyar Katolikus Lexikon.- Bp.: SZIT; .- Rosdy Pál: Krisztusban barátunk, in: Új Ember.-2001.04.01 LVII. évf. 13. (2749.) ;- www.katolikus.hu; - Budafok-Tétén Online Közösségi Szolgáltató Portál; - Kézirat hagyatéka megtalálható a Váci Egyházmegyei könyvtárban.