Marosi Izidor Újkécskén született 1916. március 27-én. Vácott szentelték pappá 1941. június 22-én. Hitoktató volt Lajosmizsén, majd Kunszentmiklóson, azután kórházlelkész Debrecenben. Első plébánosi kinevezése Homokra szólt. A háború idején 1944-1945 között tábori lelkészi szolgálatot látott el. Újabb hitoktatói megbízások következtek Szentesen, majd Hódmezővásárhelyen. 1948-tól Szentlőrinckátán, 1956-tól Izsákon, majd 1977-től tíz éven át a kecskeméti nagytemplom plébánosa volt - 1979. március 5.-i kinevezéssel, már mint váci segédpüspök. Bánk József nyugalombavonulását követően megyéspüspöki kinevezést kapott 1987. március 5-én. Megyéspüspökként öt éven keresztül, 1992. február 11-ig szolgálta egyházát. Püspökségének öt éve alatt a bekövetkezett politikai változások magukkal hozták a vallásszabadságot, aminek első nagy feladata a hitoktatás újjászervezésének megkezdése volt, a második pedig az egyházmegye híveinek lelki fölkészítése II. János Pál első magyarországi lelkipásztori útjára. A pápalátogatást követően kérte felmentését a váci püspöki székből, majd visszavonult Kecskemétre, ahol a helyi hívek szeretetétől övezve élt.
Élete szinte mindvégig az Alföldhöz kötődött. Bármelyik szolgálati helyén, falusi lelkészként és nagyvárosi plébánosként éppúgy, mint megyéspüspökként a jó pásztort látták benne hívei és paptestvérei.
Marosi Izidor a Váci Egyházmegye nyugalmazott főpásztora 2003. november 14-én, életének 88., papságának 63., püspöki szolgálatának 24. évében költözött az örökkévalóságba . Az elhunyt főpásztortól 2003. november 25-én, vettek búcsút és a székesegyház altemplomába helyezték örök nyugalomra.
Jelmondata: In aedificationem Corporis Christi, azaz: Krisztus Testének építéséért.
Forr: Váci Almanach, Vác. 1970.; Schem. Vaciensis.; Magyar Katolikus Lexikon; Új Ember: 2003.11.23 LIX. évf. 47. (2885´) Zimányi Ágnes: A Vigília beszélgetése Marosi Izidorral.- In: Vigília, 1998.szeptember, ( 63. évf. 9.sz.) pp.. 706-712.; "Láttam a Püspököt" Emlékkönyv Marosi Izidor püspök születésének 100. évfordulója tiszteletére.- Vác: Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Múzeum, 2016. |
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: "Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal...
1875 
