ÉLETRAJZOK PÜSPÖKÖK

Hanauer Árpád István a Veszprém vármegyei Pápán született, 1869. december 28-án. Középiskolai tanulmányait Kalocsán, a teológiát, melyből doktorált is, Innsbruckban végezte. Pappá 1892. július 26-án szentelték. Ezt követően a veszprémi szeminárium tanára, majd 1904-től a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa. 1911-ben a budapesti Szt Imre Kollégium igazgatója és pápai kamarás, majd 1917-ben  veszprémi kanonok és irodaigazgató lett.

A szentszék 1919 júliusában nevezte ki  a  váci püspöki székbe, ezt követően okt október 5-én szentelték püspökké.  A váci püspöki széket december 19-én foglalta el és ezt követően kezdte el a háború, a forradalmak okozta károk felszámolását. A világháború emberéletek mellett irtotta a papi hivatásokat is, amikor az új püspök megérkezett, mindössze három kispapot talált. A legfontosabb munkaterület tehát magától értetődően nyílt meg számára. Két évvel később hatvannál több szeminarista készült a papságra.

A másik gondot az Alföld kiterjedt tanyavilága jelentette, amelynek lelkipásztori ellátását a missziós körzetek nem tudták maradéktalanul megoldani, főként a miséző helyek hiánya miatt. A nagy lélekszámú kispapság szükségessé tette a szűk és régi szeminárium kibővítését és felújítását, amit az elődjének e célra örökül hagyott vagyona lehetővé tett. A szeminárium az 1925-26-os munkák után hosszú időre az ország legmodernebb papnevelő intézetének számított. Mindez egybeesett Klebelsberg Kúnó kultuszminiszterségével (1922-1931), aki a trianoni békediktátum következtében az ország kétharmadától, magyar nemzetiségű lakosságának egyharmadától megfosztott, gazdasági válsággal küzdő Magyarországot a művelődés, az oktatás terén európai élvonalba emelte, s világi téren kedvező hátteret biztosított az egyházi oktatás és papnevelés számára.

Budapest közvetlen környezetének lelkipásztori megszervezése szintén Hanauer püspök nagy érdeme. Az 1920-as években a pestvidéki lakosság 33.7%-kal gyarapodott. A templomok, kápolnák éppen úgy hiányoztak, mint az Alföldön. Néhány éven belül számos plébánia szerveződött és templom épült, hogy a hirtelen demográfiai változást az egyházi intézményrendszer követni tudja.

Hanauer Á. István nevéhez fűződik két egyházmegyei zsinat. Az elsőt 1921. január 1-jén kiadott rendelkezésében június 21-re hívta össze. Három ülésszakból állt, és a püspök kedves témái – család és iskola – részletekbe menően kerültek tárgyalásra. A második zsinat 1930. június 23-25. között ülésezett. A záróbeszédében a püspök elmondhatta, hogy 1920-ban kereken 300 pap volt a váci egyházmegyében, 1930-ban már 355. A ferencesek Kapisztrán Nyomdája tette Vácot a katolikus könyvkiadás egyik központjává, a szaléziek Rákospalotán teremtettek jelentős műhelyt. Püspöksége idején a katolikus sajtó virágzott (Katolikus Jövő, Credo, Váci Katolikus Tudósító). Az 1943-as évben 88 szerzetesház állt váci területen, ami a XIX századi tíz alatti számokhoz képest bámulatos eredmény. Hanauer Árpád István 1942. január 15-én tért meg az örökkévalóságba. A székesegyház kriptájában nyugszik.

Munkái: Az önkéntelen indulatok és a szabad elhatározások. Bp., 1899. - Hol kezdődik a hazugság? Uo., 1902. (Klny. Bölcseleti Folyóir.) - Kerség Krisztus nélkül. Uo., 1903. (Klny. Kat. Szle) - A kölcsönös igazságosság a kat. erkölcstanban. Uo., 1909. - A lelkiismeret. Uo., 1912. - Útmutató egy új breviáriumhoz. Uo., 1912. - A papszentelés. A Pontificale Romanum szövege. Ford. Uo., 1920. - A bérmálás kegyelme. Uo., 1922. (új kiad. 1939) - A világi hívek apostolkodása. Vác, 1929. - Főpásztori körlevelek és intelmek 1919-29. Rákospalota, 1930. - A róm. p. mint Krisztus helytartója és Péter utóda. Vác, 1930. - Szt Imre életének tanulságai. Uo., 1930. - Az ifjúsághoz. Uo., 1933. - A katekizmus a családok kv-e. Uo., 1934. - Isten fiainak életéről. Uo., 1936. - A váci pp. 1938. é. nagyböjti szózata híveihez a Világkongressz. alkalmából az Euch-ról. Uo., 1938. - A váci pp. 1939. é. nagyböjti szózata híveihez. Uo., 1939. - A vasárnapi misehallgatásról. Uo., 1941.

Forr: Révai IX:453; XX:350. - M. ogy. alm. 1927:352. (Arck.); 1931:357. (Arck.); 1935:23. - Ogy. alm. 1927:28; 1931:320. (Arck.); 1935:31. (Arck.); 1939:408. (Arck.) - Pol. évkv. 1927:175. - MKA 1927:129; 1930/31:142. (Arck.) - Kerkápoly 1930:654. - M. társad. lex. 1930:212. - Karczag 1932:534. - Sziklay 1932:239. - Strazimir 1933:591. - Ki kicsoda? 1936:289. - Ker. m. közél. alm. I:360; IV:124. - Nemz. Újs. 1942. I. 16. - Pataky Arnold: Emlékbeszéd ~ fölött. Bp., 1942. - MÉL I:670. - Schem. Vac. 1970:196. - Gulyás XII:502.