ÉLETRAJZOK KÖNYVTÁROSOK

Rózsahegyi Gyula Budán született 1845. szeptember 29-én, tanulmányait Debrecenben, Kecskeméten Budán, Nagyszombatban és Vácott végezte. Pappá 1868. október 11-én szentelték. A kápláni szolgálatot követően 1880-ban középiskolai tanári vizsgát tett. Ez évben a püspöki szeminárium tanulmányi felügyelője és a gimnázium tanára lett, két évvel később kinevezték a szeminárium spirituálisává. Rövid üllői plébániai szolgálat után, visszatérve Vácra, 1884-től a gimnázium igazgatója egészen 1889-ig, e-mellett az egyházmegyei könyvtárosaként is működött. Püspöki titkárrá és a középiskolai tanárokat vizsgáló bizottság tagjává 1888-ban nevezték ki, egy évvel később szentszéki ülnök,majd 1890-ben a ismét a szeminárium lelki-igazgatója lett. 1892-ben kormányzó helyettessé és dogmatika tanár lett, egy évre rá címzetes kanonoki címet kapott. A papság 1897-ben az autonómiai kongresszus képviselőjévé választotta. Betegsége miatt 1900-ban ideiglenesen nyugalomba vonult. Később 1902-ben székesegyházi kanonokká, zsinati vizsgálóvá és számvevőszéki elnökké, 1905-ben albey címzetes préposttá, 1908-ban pedig gimnáziumi biztossá és az egyházmegyei ájtatos társulatok igazgatójává, 1910-ben pesti főesperessé léptették elő.  Életének 80. és papságának 57. esztendejében, 1925. április 25-én hunyt el, Budapesten.

Forr.: Chobot. im. , Schem. Dioec. Vaciensis