FERENC PÁPA:

ISTEN NEVE IRGALMASSÁG

A kötetben Andrea Tornielli Vatikán-szakértő beszélget Ferenc pápával az irgalmasságról, amely a Szentatya számára Jézus legfontosabb üzenete, papi, főpásztori és egyházfői szolgálatának az alapja: Ferenc pápa hisz abban, hogy korunk az irgalmasság kora. „Az egyház anyai arcát mutatja, anyaként tekint a sebzett emberiségre. Nem várja meg, hogy a sebesültek bekopogtassanak hozzá, megkeresi az utcán, összeszedi, megöleli, gyógyítja őket, érezteti velük szeretetét.”

A Szentatya arról is beszél az interjúban, hogyan született meg benne a gondolat, hogy meghirdesse az irgalmasság szentévét. Felidézte: imádkozott, végiggondolta az előző pápák tanúságtételeit, és úgy tekintett az egyházra, mint egy hadikórházra, ahol elsősorban a legsúlyosabb sebesültekről kell gondoskodni. Ferenc pápa kiemelte, hogy a megtestesült Fiú, a második isteni személy, Jézus Krisztus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért, nem az egészségesekért, hanem a betegekért. ”Az irgalmasság az isteni ölelés, annak az Istennek az ajándéka, aki befogad, lehajol és megbocsát… az irgalmasság a mi Istenünk személyi igazolványa.”

Bergoglio pápa felidézte, hogy még plébános volt, amikor egy idős, egyszerű parasztasszony azt mondta neki: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, nem létezne a világ.” A pápa hozzátette: Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba, mert „Ő Isten, Ő az irgalmasság, amely Isten első attribútuma, Isten neve.”

Az Isten neve irgalmasság című könyv ezidáig 82 országban jelent meg. Magyarul a Helikon Kiadó gondozásában látott napvilágot, Todero Anna fordításában. Magyarországi könyvbemutatójára 2016. március 6-án a Párbeszéd Házában került sor, ahol Böjte Csaba OFM mondta el gondolatait a könyvről, annak üzenetéről:

„Isten országa akkor fog elérkezni, ha rájövünk arra, hogy jó dolog az irgalmas szeretet útján járni – mondta Böjte Csaba. Ezért különösen fontos könyv Ferenc pápa könyve, mert arra hívja fel a figyelmünket, hogy lépjünk rá bátran az irgalmas szeretet útjára. Váltsuk valóra az evangélium tanítását életünkben. Ennek pedig rengeteg módja van a környezetünkben, jótanácsokat adni kétségekkel küzdő családtagjainknak, barátainknak, munkatársainknak, megvigasztalni a szomorkodókat, megnevettetni egymást. A magunk szintjén, ahol vagyunk, lehetőségeinkhez képest tegyük mindig a jót.”

(forr. Magyar Kurír)