VÁCI EGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁR • 2600 VÁC, MIGAZZI K. TÉR 2. • 06 27 814-140 KAPCSOLAT ÜZENET
Váci
Egyházmegyei
Könyvtár
1875
KERESÉS
NAPI EVANGÉLIUM

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az ...
< FŐOLDAL < KÖNYVTÁRRÓL < KATALÓGUSOK < E KÖNYVTÁR < VACIENSIS < OLVASNI JÓ
2018. szeptember 21. Máté és Mirella névnapja van   

KÖNYV-JELZŐ


KÖNYV-JELZŐ
2015. november 16.

Ambró Ferenc Ignác váci nyomdász első nyomdaterméke 1772-ből

 

Az első váci nyomdász Ambró Ferenc Ignác volt, aki 1772-től működött városunkban. Holl Béla piarista szerzetes, a Váci Egyházmegyei Könyvtár egykori könyvtárosa A kétszázéves váci könyv című munkájában így emlékezik meg a kiadványról:

Ismerjük Ambró legelső nyomtatványát is, azt a három ívrét levélre nyomtatott 26 disztichonból álló latin verset, amely a címében hirdeti, hogy legelsőként került ki az újonnan felállított váci sajtó alól. A címzettje Migazzi Kristóf bíboros, váci püspök, akinek, mint jóakaró pártfogójának („patrono suo benignissimo”) a váci nyomda „esdeklőn” ajánlja e kiadványt, működése és munkálkodása első termését, zsengéjét („primitias laboris sui offert supplex Typographia Vaciensis”).

A vers magasztalja Migazzinak a város felvirágoztatásában tanúsított érdemeit. Emlegeti az építkezéseket, a püspöki palotát, a Mária Terézia királynő 1764-i látogatására készült diadalkaput, a kőből kiépített és fasorrral szegélyezett Duna-partot, az utakat, hidakat, tereket, a sármentes utcákat, ahol a kocsik már veszedelem nélkül közlekedhetnek. A szalmatetős, rendszertelenül épült kunyhók helyén szép házak, paloták, iskolák emelik cserepes tetejüket. Mindenek fölött pedig ott magasodik az új katedrális, amely éppen Ambró letelepedésének évében, 1772 nyarára készült el, és augusztus 15-én volt az ünnepélyes fölszentelése.

Migazzi – az ismeretlen poéta szerint – Rómát és Bécset hagyta ott, hogy nevét Vácott örökítse meg. És ha az idővel leomló, elenyésző építmények „örök hírnevét” nem is biztosítanák, íme itt van az általa Vácra hívott könyvnyomtató műhely, ez majd segíti megmaradni emlékét.” Ezek után Holl Béla közli a vers záradékának magyar fordítását, mely így hangzik:

„A Te óhajtásodra telepedett meg ugyanis minap a betű mestersége, amely íme most lábadhoz borul. Ez fog a Te dicsőségedről, hatalmas tetteidről beszélni, és nem engedi majd nevedet elmúlni. Nélküled egyetlen betű sem kerül a papírra, a Te nevedtől szüntelen csikordulnak a sajtók. Add – és ezt miért is ne remélhetnénk, legkegyelmesebb urunk –, hogy ez a mesterség a Te oltalmadnak örvendhessen.” Ezek a sorok méltó módon dicsérik Migazzi Kristóf bíboros, egykori váci püspök érdemeit a váci nyomdászat történetében.

 

Forrás: Holl Béla: A kétszázéves váci könyv (1772-1972).- Budapest: Magyar Helikon, 1973.





OLDALTÉRKÉP