VÁCI EGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁR • 2600 VÁC, MIGAZZI K. TÉR 2. • 06 27 814-140 KAPCSOLAT ÜZENET
Váci
Egyházmegyei
Könyvtár
1875
KERESÉS
NAPI EVANGÉLIUM

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: "Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" Jézus ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt...
< FŐOLDAL < KÖNYVTÁRRÓL < KATALÓGUSOK < E KÖNYVTÁR < VACIENSIS < OLVASNI JÓ
2017. augusztus 18. Ilona névnapja van   

Aktuális


ÜNNEPI NYITVATARTÁS
2017. április 5.

KEDVES OLVASÓINK!

 

A VÁCI EGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁR 2017. ÁPRILIS 14.-TŐL, ÁPRILIS 21.-IG ZÁRVA TART!

 

NYITÁS: 2017. ÁPRILIS 24. HÉTFŐ, 11. ÓRA

 

MINDENKINEK ÁLDOTT, BÉKÉS HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK!

 

Húsvét hajnalán

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,

s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!


Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor.
Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? – Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy… úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!


Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.

Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!


Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,

a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.

 

Túrmezei Erzsébet


 






OLDALTÉRKÉP