ÉLETRAJZOK PÜSPÖKÖK

1817. július 31-én született Szakolczán Nyitra vármegyében. Apja Schuster János városi főorvos, anyja Benedino Johanna volt. Középiskolai tanulmányait 1825-től kezdve a nyitrai gimnáziumban végezte. A hatodik osztály elvégzése után, 1831. szeptember 20-án belépett a piarista rendbe, és a rend privigyei rendházában töltötte a noviciátust. Az újoncév ideje alatt kivívta elöljáróinak megbecsülését, és 1833-tól egy évig a privigyei gimnázium helyettes tanára lett. 1834-ben Vácra küldték, ahol két évig filozófiát hallgatott. 1836-tól egy évig a lévai gimnázium tanára lett, majd a teológiai tanulmányok elvégzésére 1837-ben Nyitrára, majd Pozsonyszentgyörgyre ment tanulni. Közben a pesti egyetemen a filozófia doktorává avatták. A teológia befejezése után 1840. augusztus 2-án Pozsonyszentgyörgyön Palugyay János nyitrai püspök pappá szentelte. Ezt követően a rend két legelőkelőbb intézetében volt tanár 1840-42 között Vác, majd pedig Pesten.

Schuster a nyelvek, a kánonjog és a történelem nagy ismerője volt, beszélt németül, olaszul, latinul, franciául és szlovákul. Gróf Pálffy Alajos velencei kormányzó Ede és Zsigmond nevű fiainak nevelőjéül őt jelölte a rend, 1843-ban. Miután növendékei befejezték tanulmányaikat Schuster visszatért Magyarországra, de nem az abszolutista rendszer által szorongatott piarista rendbe, hanem 1855-ben ismerősei tanácsára a kalocsai egyházmegyébe kérte felvételét. 1857-ben először Bajára küldték káplánnak, majd egy év múlva az aulába hívták, ezt követően számos hivatalt betöltött az egyházmegyében: 1858-65-ig szentszéki jegyző, 1858-60-ig levéltáros, 1861-65-ig püspöki titkár, 1863-66-ig érseki könyvtáros volt. 1865-ben elnyerte az ifjabb mesterkanonoki stallumot két évvel később, 1867-ben mesterkanonok lett, és sokat tett az egyházmegye tanügyi viszonyainak javításáért. 1867-69 között egyházmegyei tanfelügyelőként tevékenykedett, 1868-tól egy évig a nagyszeminárium rektora és a papi öregotthon igazgatója lett. 1870-ben kitűnő gazdasági képességei miatt Haynald Lajos érseki jószágigazgatóvá nevezte ki. 1873-ban bélakúti apát, 1875-ben pedig bácsi kisprépost lett. Kalocsai működése végére a legjobb adminisztrátorok egyikévé vált az országban. Haynald többek közt ezért is javasolta őt a kassai püspökségre, amely komoly pénzügyi gondokkal küszködött.

Ferenc József 1877. május 6-án kassai püspökké és szentjobbi apáttá nevezte ki azzal a feltétellel, hogy az apátsági javadalmat a súlyos viharkárokat szenvedett  kassai dom helyreállítási költségeinek fedezésére kell fordítania. Kinevezését IX. Piusz pápa 1877. július 1-én erősítette meg. 1877. szeptember 23-án Haynald Lajos szentelte püspökké Kalocsán. 1877. október 2-án volt ünnepi beiktatása Kassán, és már ekkor jelentős összeget ajánlott fel a dóm restaurálására, és a városi szegények javára. Püspöki székfoglaló beszédében is elsődleges feladatának írta le a dóm rendbetételét.

Kassai püspöksége alatt XIII. Leo pápa rendelkezésére 1879-ben, 1881-ben és 1886-ban jubileumi bucsut tartottak, 1886-ban pedig a Mária tisztelet növelése céljából az egyházmegye minden plébániáján háromnapos Mária ájtatosságot. 1886-ban, az egész egyházmegyében szentmisével emlékeztek meg Budavár visszavételének kétszáz éves évfordulójáról. Kassai működése országos hírnevet szerzett számára, és érdemeit az uralkodó is elismerte. 1881-ben valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozott neki, 1882-ben pedig a Ferencz József-rend nagy keresztjét kapta. 1888-tól a vaskorona-rend I. osztályát is bírta.

1886. november 13-án az uralkodó Schuster Konstantint a váci püspökségre helyezte át, mert Peitler Antal halála után Vácon a jövő biztosításának érdekében egy jó gazdasági szakemberre volt szükség.

A szigorú és takarékos főpásztor elvárta, hogy papjai gazdasági téren is jeleskedjenek. A gazdatisztek számára nyugdíjintézetet alapított, a szerényebb jövedelmű plébánosok és káplánok kongruáját kiegészítve a papságon belül meglévő anyagi különbségek káros hatását igyekezett ellensúlyozni.

1896-ban megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét, és Vác városa tiszteletére nevezte el a városháza előtti ráccsal elkerített Konstantin kertet. Eperjes és Szolnok városa díszpolgárává választotta. 1893. május 11-én XIII. Leó pápa Jung János kanonokot segédpüspökének nevezte ki, aki a bérma körutak terhe alól mentesítette a betegeskedő Schustert. 1895-től rohamosan romlott egészségi állapota, májbetegség kínozta. 1899-ben egy balesetben eltörte a lábát, amelyet követően elkészíttette végrendeletét és búcsúlevelet írt papsághoz, amelyben bocsánatot kért rideg magatartásáért. 1899. június 4-én Jézus Szíve oltalmába ajánlotta egyházmegyéjét.